Marx József művészi életútja

    Marx József 1914 április 23.-án született Marosvásárhelyen. Hatéves, amikor a család Nagyenyedre költözik. Ott végzi iskoláit a Bethlen Kollégiumban. Érettségi ajándékul kap édesapjától egy fényképezőgépet. Egy ideig apja fűszer- és csemegeüzletében dolgozik miközben fényképei már kezdenek megjelenni az akkori erdélyi folyóiratokban. Beiratkozik Kolozsváron a jogi egyetemre, két évet elvégez, de a háború véget vet tanulmányainak. 1943-ban megnősül. Besorozzák katonának, hadifogoly lesz és csak 1948-ban kerül haza.
     Szülővárosában, Marosvásárhelyen telepszik le feleségével és az Alimentara tartományi vállalatnál dolgozik mint a kereskedelmi osztály főnöke. Szabadidejét ekkor is a fényképezésnek szenteli.
    A fényképészet technikáját és esztétikai szabályait autodidakta módon sajátítja el és a lakása konyhájának sarkában létrehozott sötétkamrában gyakorolja.
     1930-tól képei jelen vannak nemzetközi fotókiállításokon. 1933 hozza meg a az első nemzetközi elismerést. A háború és fogság éveit kivéve évente 20-30 nemzetközi kiállításon vesz részt egészen 1992-ben bekövetkezett haláláig.
     Hatvan év a fotóművészet szolgálatában, több mint 1300 kiállításon való részvétel, körülbelül 200 hazai és nemzetközi kitüntetés példátlan fotóművészi életutat jelent országunkban.
     1958 nagy változást hoz Marx József életében. Létrejön az Új Élet című folyóirat, amelynek főszerkesztője, Sütő András, meghívja fotoriporternek. A csábításnak természetesen nem tud ellenállni, és attól fogva szenvedélye szakmává válik, és ily módon a szakmát addig nem ismert művészi szintre sikerül emelnie. A fotoriporteresedés megadja a lehetőséget, hogy Erdély és az egész ország majd minden pontját bejárja, és lencsevégre kapja az embereket munka és pihenés közben, a tájat az évszakok különböző arculataiban, műemlékeket városon és falun, hagyományt és újat egyaránt.
    Különleges tehetsége a közössége iránti felelősségérzettel és kiváló szervezői készséggel is társult.
    1953-ban az ő kezdeményezésére és vezetése alatt létrejön az ország első fotóklubja Marosvásárhelyen. A marosvásárhelyi fotómozgalom nem áll itt le. Ugyancsak az ő lelkes munkája révén számos üzemben, gyárban és iskolában is alakulnak fotóklubok (Cukorgyár, Bútorgyár, Metalotehnica, Imatex, Tervezőintézet, Bolyai Farkas líceum, Mezőgazdasági líceum). De egész Erdély-szerte az ő szakmai és erkölcsi támogatásával jönnek létre fotóklubok Nagyváradtól Brassóig és Lupénytől Sepsiszentgyörgyig.
    Ő a kezdeményezője a Marosvásárhelyen kétévente megrendezett országos fotókiállításnak.
    Az AAF (a Romániai fotóművészek egyesülete) vezetőségének tagja, a Fotóművész Szövetség Erdélyi Szakosztályának alelnöke haláláig. Nagy lelkesedéssel és ügyszeretettel van jelen fotókiállítások megnyitóján, vagy zsűritagként javasol fényképeket díjazásra. „Jóska bácsi“, ahogy őt mindenki nevezte, a fényképezés szimbólumává vált az egész országban, a román fotósok körében is.
    A Nemzetközi Fotóművész szövetség kitüntetéseit mind megkapja, AFIAP, EFIAP majd HonEFIAP.
     A sok díjazott kép közül egy néhányat említünk: Aratás a hegyekben, Nézeteltérés, Vakáció, Tükör, Fekete-piros, Halászok, Akt I. II. és sok más. Azt vallotta, hogy a fényképezés lényegét legjobban kifejező műfaj a művészi riportkép. A döntő tényező az ember a lencse mindkét oldalán. A fényképész művészi érzékenységén átszűrt emberi valóságot kell visszaadnia a fényképnek.
     A nyolcvanas évektől kezd színesben is dolgozni. Erről a következőket mondta egy beszélgetés során: "Amint tudott, egyforma szenvedéllyel készítek tájképet, portrét vagy riportképet fekete-fehérben. De most a színes fényképezés vonz. Lenyűgöző mindent színesben látni. A színes fényképezés tanulmányozása rávezetett viszont arra, hogy egyszerre nem lehet mind a két területen dolgozni. A pillanatot csak a fekete-fehér tudja visszaadni. A színes a táj, a virágok nyelve."
     Ez a gazdag, 60 éves művészi tevékenység és a hátrahagyott több mint 100.000 negatív feldolgozásra vár.
    
Több kategóriába csoportosíthatók munkái:

  • Művészfotók, amelyek hazai és nemzetközi szalonokon különböző kitüntetésekben részesültek.
  • Riportképek, amelyek számos hazai folyóiratban és napilapban, valamint a „Judeţul Mureş“ című albumban jelentek meg.
  • Erdélyi várak, műemlékek, amiből egy pár megjelent Szépréti Lilla Régi és új világ; valamint Vita Zsigmond Jókai Erdélyben című könyvekben.
  • Néprajzi témájú képek 1930 és 1992 közötti évekből.
  • Színházi képek; 1960 és 1985 között ő fényképezi minden bemutatóját a Marosvásárhelyi és Szatmári Nemzeti Színháznak, valamint a Marosvásárhelyi Színiakadémiának.

És ez csak néhány terület, amelyen 60 éven keresztül dolgozott. A több mint 100.000 negatív magába foglalja az erdélyi nép 60 éves történetét 1930 és 1992 között a legkülönbözőbb területeken.